Nyikorogva nyílt ki a ház kapuja, s a kilépők után nagyot csattanva becsukta magát. A zajtól, mintha megcsendesült volna az utca. Talán mindenki a csilingelés okozóját kereste.
A madarak halkabban fütyülték trillázó, reggeli ébresztőjüket; a kutyák csak minden második embert ugattak meg, a többit csupán megszaglászták; a macskák még fújtak kettőt a szomszédék kutyájára, aztán karácsonyfás farkukat bőszen nekiálltak megmosdatni; az autók is lassabban haladtak, hogy vezetőjük bámészkodhasson kicsit; talán még a szél is megifjodott szelíd szellővé válva, de a járdán siető emberek biztosan lelassítottak!
Pedig csak egy három év körüli kislány jött ki a kapun tizenéves nővére kezébe kapaszkodva. Izgága copfjai röpködtek fejmozdulataitól, hiszen mereven előreszegezett fejjel nem lehet magyarázni.
Szárnyalt, csilingelt a hangja, s néhány percre békésebb volt a reggeli rohanós utca is.