Csak vánszorgott a melegben a járdán, szakadozott frakkjáról lassan lepergett a délutáni szendergése alatt rápottyant galamb-tisztelet.
A haverok vártak rá a parkban a legnagyobb fa árnyékában meghúzódó padon. Mikor meglátta őket, próbálta gyorsabbra venni a lépteit, ne hiába várjanak!
Jó cimborák voltak. Ahogy közelített, látta, hogy szinte mindenki eljött. Ott ült Miniszter, Ügyész mellett, velük szemben idegesen járkált Igazgatónő (néhány perc múlva találkozója volt egy kuncsafttal), s a pad szélén ücsörgött Doki, aki épp egy cigire akart rágyújtani, de remegő kezéből elszökött a gyufaláng. Igazgatónő odarohant, tüzet adott, bár igen nehezen találta el az izgő-mozgó bűzrudacskát, majd tovább rótta nyugtalan köreit, igaz a pad mellett véletlenül belefocizott egy sörösüvegbe, amitől bukdácsolva indult tovább, szitokszavakat morogva.
Majdnem belerohant a közelítő Elnökbe, aki végre a padhoz érve lerogyott, de közben odébb rúgta a kiürült sörösüveget.
- Mi van? Ti már előre piáltatok? - mérgelődött.
- Dehogy! Nincs is mit!
- Azért! Akkor itt van az utolsó jó pia! – erre elővette a hóna alatt szorongatott Hennessy konyakot, amit a végkielégítése maradékaiból vásárolt.
- Utó pia... utópia. – ízlelgették a szót is.