| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: 73 napja
Szerző: zanzaa - Ötvös Anikó
(06-27-2005 @ 11:52 am)
:
Hetvenhárom napja ülök a réten, ezen a szokványos, semmilyen réten, és ma sem történik semmi említésre méltó. Mint az előző hetvenkét napon, ma ugyanolyan alapossággal nem csinálok semmit.
Konstatálom, hogy a fű világoskék, az ég enyhén narancsszínű és nem látom a napot, csak a holdat. Illetve a holdakat, mert néhány másodperc alatt több mint harmincat számolok. A madarak a fűben mozdulatlanul bámulnak maguk elé, virágokat a fákon, azoknak is csak a legfelsőbb ágain látok mindenféle zöld, fekete és lilás színekben. Szép, apró kis virágok ezek.
Hetvenhárom napja látom magam körül ugyanazt, semmi változás. Hogy mi volt előtte? Nem tudom.
Kitalálom, hogy elnevezem a holdakat. Lássuk csak: az ott Hold, az a másik legyen Hold, és ez is itt. Ezután madarat szedek. Alig szedek egy csokorra valót, amikor az egyik fa mögött észreveszek valakit. Két kezét a tarkóján összefogva sétál felém, látszólag élvezi a holdsütést. Amikor már csak néhány lépés választja el tőlem, leül a világoskék fűbe. Mellételepszem: beszélgessünk.
- Hogy érzed magad?
- Köszönöm, kissé fáradtan.
- Miért is?
- Neveket adtam a holdaknak, utána madarat szedtem. El akartam hozni neked, de eszembe jutott, hogy nincs is madárvázád. Csak tönkremennének. Ezért eldobtam őket.
- Kedves vagy. És szellemarcú. Alig látlak, talán csak az árnyékod.
- Az árnyékom nem is hoztam magammal. Büntetésből szobafogságban van: minden reggel elalszik, napközben pedig túl hangosan gondolkodik.
- Dél van.
- Tudom, tegnap is dél volt.
- Mondd: ismerjük mi egymást?
- Éppen hetvenhárom napja.
- Hetvenhárom napja? Nem abszurd ez?
(234 szó a szövegben) (887 olvasás) 
|
[ Vissza: zanzaa - Ötvös Anikó | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
