Már említettem, hogy anno régen, a magyartanárom mindig kitalált nekem valami kötelező feladatot. Egyszer meg kellett írnom a Vörös és feketét rímekben. Régi, ezért "olyan is", de talán lesz köztetek, akinek eszébe jut róla maga a regény...

A történet egy fiúról szól,
kinek bálványa volt Napoleon,
s apja megverte,
mert könyvet olvasott otthon.

Ő annyira más volt,
mint otthon a többiek,
gyűlölte őket,
mert nem egy világban éltek.

Ábrándja volt, hogy katona lesz,
s nem gondolta,
hogy az álmodott világ számára
elérhetetlen lesz.

A gőgös polgármester,
hogy Valenot lefőzze,
gyermekei mellé nevelőként
Julient felvette.

A fiút már első látásra
elbűvölte az asszony szépsége,
s, hogy Julien művelt volt,
Renalné szerette.

Megszerette benne
a feltörekvő vágyat,
s egy idő után már
neki vetette meg a hitvesi ágyat.

Bár Julien viszont szerette,
tetteit mégis a célja vezette,
a szerelmet is hadi tettnek látta,
úgy kell neki: szépen meg is járta.

Elisa miatt
onnan el kellett mennie,
nem volt más választás,
várta a papnevelde.

S mert okos volt, s ügyes,
Pirard abbé a támogatója lett,
de sajnos ott sem maradhatott,
így a nagyvilági életbe beavattatott.

De la Mole márki
házába került,
s titkár lett,
minek nagyon örült.

Belesodródott a politikába,
egyre nagyobb feladatokat kapott,
s végre boldog volt,
hogy új esélyhez jutott.

A polgármesternével
hűen levelezett,
mégis volt valaki más,
akiért itt is szenvedett.

Matild is ki akart törni
a világból, melyben éltek,
nem szerették, ha
korlátok közé szorították őket.

A lány teherbe esett,
s a márki,
mert mást nem tehetett,
a házasságbe beleegyezett.

Ám a házasságból nem lett semmi,
mert egy levél érkezett,
feladója nem volt más,
mint a verjeri megvetett.

A féltékeny nő
levelével mindent tönkretett,
az esküvőt, egy álmot,
Julient.

Jul nem tagadott semmit,
vállalta a halált,
hisz már megvolt amit akart,
elérte célját.

Volt már vagyona,
volt már neve,
volt nemesi rangja,
egyszóval mindene.

Halála után fejét
Matild temette el,
s Renalné követte sorsát,
gyermekeitől elbúcsúzva hunyt el.

Hát, ennyi a történet,
csak úgy dióhéjban,
akinek nem tetszett,
mondja meg nyugodtan...