vessétek már le végre
szemetekről a hályogot!
dobjatok le magatokról
minden rút tályogot!

lássátok végre
hogy fényből vagytok fényből álltok!
csak álmodjátok magatoknak
ezt a földi világot!

találjátok meg végre magatokban
ragyogó saját magatok!
az idő nem létezik
nálatok mégis telnek, fontosak a napok...

testetek eszközként kaptátok
ne érte éljetek!
túl sokan túl sokáig aludtatok
ébresztő! ébredjetek!

ó, gyönyörű csillagaim...
csendetekben halljátok meg szavatok:
bárcsak végre mind találnátok haza...
csak otthon lehettek igazán szabadok...