Fáj, hogy…


Fáj, hogy az évek gyorsan messze mennek…
Hogy az élet nem vár, gyorsan elsiet,
Fáj, hogy a percek búcsút énekelnek,
S mint a fények, tovaszállnak szelíden.

Fáj tudni, hogy lassan itt van már a vég,
S angyalok szárnya suhog majd felettem,
Fáj - hisz szállani, szárnyalni kéne még! -
Könnyeket, bút és bánatot feledve.

Fáj, hiszen élek, s még élni is vágyom,
Tűnt percek méze ölel álmaimban,
Fáj, hogy szép a lét… s míg hevít a mámor
Néma éjeken, arcod meg-megvillan.

Fáj, hogy az évek gyorsan messze mentek…
Régi álmok, régi versek – mind vakok,
S hogy ifjúságom búcsút énekelve,
Esti unalommal ül a falakon.

2010.december 02.