Embertelen a század, melyben élek,
veszett kincs benne a hit, meg a remény,
az igaz tipródik, míg nő a féreg,
kényszer alázatban hal el a vélemény.
Ki csodára vár, az mind-mind ostoba,
a lázadás is - lásd! - fabatkát sem ér,
gyomok közt a jó szándék is mostoha,
bár álmok fakult vászna néha megkísért.
De jaj, szívem! – csitulj, ne sírj, ne lázadj! -
hisz rég túl vagy az útnak fényes felén,
embertelen, könyörtelen a század,
melyben megkopott… és kiégett lettem én.


2014. január 18.