http://youtu.be/1_CkS04OEhk

Mondták fent, hogy mi a dolga,
el is indult, hogy megoldja.
Volt már lent vagy pár száz éve,
angyalszárnyon hozták még le.
De a világ úgy felgyorsult,
melyik út, mi még nem csorbult?
Vonat robog. - Tán az lenne,
mi a csúcshoz elvihetne? -
Vagy csak bújjon lopakodva
lopakodón, potya módra?
Hogy a sztrádán is megfordult,
fényszóróktól fénye tompult.
Észrevennék hogyha kéken
körbejárna polisz-fényben?
- Ej, így ki lesz, ki elviszi,
fenyő csúcsát feldíszítni? -
Fut az idő, szinte suhan,
felhőszélre csillag zuhant.
Arra járt egy könnyű sóhaj,
szívében csöpp gyermekóhaj:
- Már a fácskám díszben állna,
ha csúcsára csillag szállna! -
Kicsi szíve megértette,
akadálynak itt nincs helye.
Ha valakit úgy szeretnek,
a mennybe is érte mennek.
Visszafordult, s Göncöl rúdján
megpihent, hogy földi túrán
kopott fényét átfényezze,
úgy leljen rá a Szenteste.

Nem is kellett semmi bűbáj,
- fenyő hegye, mint a fűszál,
harmatként csillog az éke, -
Szeretet hozta le, s Béke.


2012.10.29.
Zsefy Zsanett