Cím: Ha kibomlanak a fák
Szerző: ZsefyZsanett - Bakkné Szentesi Csilla
(05-21-2013 @ 04:34 pm)
:
Kibont a hajnal minden fát,
s napfény repked a bokrokon,
az álmos Hold cikkcakkba jár
a megrészegült házfalon.
Te reggel jössz csak el hozzám,
nem kérdezem, hogy mi hozott,
míg fűben csillan egy bogár,
már járdára hal lábnyomod.
A cigid füstje körbeleng,
választhatna, de itt marad,
zsötem szól, bennem feldereng,
a villamoson rám tapadt.
*
A kocsmapultnál a magány
még hideg fröccsről álmodik,
kint csíp a szél s egy lány haján
a Nap flegmán 'tárulkozik.
Város vállán az utcazaj
nehezül, mégsem lázadok,
ha ajtót nyitnak arcomba,
azt hazudom, ébren vagyok.
Ha kibomlanak mind a fák,
s betakarják a felleget,
holnapra is - akár sok ág -
megtartalak, azt képzelem.
*
Te reggel jössz csak el hozzám,
de végre Isten elhozott,
míg fűben csillan egy bogár,
megsimítom a lábnyomod.
A cigid füstje körbeleng,
azt választotta, itt marad,
a zsötem szól, és feldereng,
ha elengedlek, megszakad.
Ha kibomlanak mind a fák,
s betakarják a felleget,
holnapra is - akár sok ág -
megtartalak, azt képzelem.
2013.04.11.
A ZENE, ami ihlette a versemet:
http://youtu.be/trBvD7ftzUQ
(134 szó a szövegben) (739 olvasás) 
|
