Szívemben ma nem dúl vihar...

Szívemben ma nem dúl vihar,
lecsitítottam erővel az érzelemárt,
de vajon meddig bírja ki az iszap-
dacból emelt vékonyka gát?

Már nem hatsz rám!-szeretném hinni,
míg nem látlak, haladok is előre.
Ám csak egyetlen pillanat kell, s ismét
kettőt léptem vissza, zuhanva a mélybe.

Néha még elmerengek, mikor
hajam hideg szél tépi, s arcom
eső áztatja. Kezem jó lenne most
tiédbe rejtni', s bújni nyakad zugába...

De nem! Egyedül erősnek kell lenni,
Szívemet lelakatoltam, így óvom tőled,
nem temethet maga alá már semmi,
érzelmet bennem hét pecsét alatt lelsz.

2011-10-11