Annyi mindent mondanék neked,
ám csak magamat ismételném;
Te vagy nekem a mindenség,
viharban nyugalomsziget,

az apró örömök forrása,
búbánatom elapasztója.
Tenyérvonalam tiédben
rajzolódik tovább, ér végbe...

Most mégsem szólok semmit, csendes
bús-kék szemem beszél helyettem.
Tört-szívemmel egy húron pendül,

s láthatod egyből, mindazt, mi vagy
s leszel nekem! Lelkem örökkön
Tiéd egyetlen szerelmesem!

2011-11-16.