:
Árnyjáték a tavon
Csendben ülünk egymás mellett,
nézzük a tavat, mindkettőnket
elvarázsol két fodrozódó árnyalak.
Az egyik egy nő, arcát csókra tartja,
a másik kedvesét pajkosan vonja
karjába. Akár egy szürreálomban.
Kéz a kézben pihenünk a padon. Fejem
a vállad gödriben. Szeretem így ezt:
összefonódva veled, hangtalan, nesztelen.
Évek óta így: szívünk egy ritmusra ver,
S nézzük büszkén, vénen, szerelmesen,
ahogy ifjú árnyékaink szeretkeznek a vízen.
2011-10-30
(68 szó a szövegben) (967 olvasás)
