Léleksimogatás

Ha csak egy pillanatra is,
de újra magam mellett tudlak:
elékeim csalóka darabjaiból összeraklak,
hogy ne legyek egyedül. Megyannyi

elküldetlen levél várja örök kárhozatát,
sosem írom már le újra azt az egyetlen
szavacskát. De most, hogy Te-látomást
eszkábáltak emlékeim, könnyebb a kegyetlen

elválás. Suttogom a semmibe: Szeretlek Kedves,
válasz persze nem jön, de így jó mégis.
Látni már nem látlak, de bennem élsz,
néha elő kell törj, hogy öleld, simogasd a lelkem...

2011-12-04