:
El innen Magány!
A sunyivörös, róka-szemű magány
kopogtatás nélkül ront rád. Ily fából faragták.
Nem kérdez ő semmit, hideg jéggel beborít,
eltemet mint kutyát, ki fájdalmában vonyít.
Legapróbb örömöd is fekete ködbe burkolja,
hogy voltál valaha boldog elfelejted nyomba'
S ha egyszer az öledbe telepedett, kipenderítni
nem igen lehet. Befészkeli magát, lelkedben tanyázik,
de tudd, a madárcsicsergős napoktól frászt kap,
Ellenszere a természet maga, egy mosolyfakasztó nyári nap.
2012-06-03.
(59 szó a szövegben) (855 olvasás)