Emberi mivoltunkból

Kiválva

Mi csak passzívan élünk

Bele a nagyvilágba

Szarunk mindenre

Mert nem fáj már semmi

Ráérünk mi még,

Majd szenvedni

Hogy mégis mi az,

amiben mi hibáztunk?!

Mert a bűneinket, azt mi

sosem láttuk!

Pedig volt bőven,

Elhihetjük,

Gyarlóvá sem

Véletlen lettünk.

Saját hülyeségünk

Tesz tönkre

És mi büszkén várjuk

Csak röhögve

Nem hallunk

És nem is látunk

Rég nem volt már

Merész álmunk

Boldogok vagyunk

Egy gödör mélyén

Céltalanul

A világ végén

Mit egykor

Még hazámnak hívtam

És benne

A végsőkig bíztam

De mi tönkre tettük

Valami JOBBra várva

Hát így lett belőle

Hontalan árva...

Most hitem nélkül

Ehez a földhöz kötve

Mégis itt állok

Mindent föllökve

Ha most sötét is van

Talán még nincs veszve semmi

Ezt próbálnám

A fejekbe verni

De ahoz tennünk kéne,

Hogy így ne érjen véget

Én még élni szeretnék

Jó néhány évet

Magyarország,

Gyönyörű szülő anyám,

Mondd, mondd

Mi vár majd rád?

Mi vár majd rád,

Ha elfeledünk téged?

Mert mit jelent most

A MAGYAR élet?

Csak gyűlölködünk

Közben romboljuk mindazt

Mit apáink még

A földjüknek hívtak.

Bűnöst keresünk?

Hisz mind azok vagyunk,

Mer gyarlóan élünk

És pusztulni hagyunk.

Annyi szenvedés után,m

Kérlek, maradj még állva!

Hogy ne legyek többé

Hontalan árva!