Ha rossz fát tettem tűzre
és csúnyán néznek rám,
egy menedékem van:
az édesanyám.

Bő szoknyájának ránca
megvéd és eltakar,
szavára elmúlik
a harag-zivatar.

Ha bánat vagy betegség
ledönt a lábamról,
aggódó arcával
ő fölém hajol.

Mos, főz, takarít, mesél,
és szépíti szobám,
s ha dolgozni kell menni,
áthívja nagyanyám.

Hogyan köszönhetném meg
drága nagymama
azt, hogy te mindig ráérsz,
ha felhív anyuka?

Fájós lábbal is repülsz,
ha segíteni kell,
s hegyeket mozgatsz meg
szereteteddel.

Hogy fürge kezeiddel
jó ebédet csinálsz,
hogy minden jóra fordul,
amerre csak jársz.

Míg két ilyen erős vár
oltalmaz engemet,
nem félek bajtól, gondtól,
mert ők megvédenek.

Száz virágom, ha lenne,
s kezemben tartanám,
csak nektek adnám mindet
anyám és nagyanyám!