Óarany, tömzsi, drága testem

két karodba fogd, úgy öleld!

Kérgemre keresztet karcolva,

mint ősöd tette, ünnepeld!

Ha nem dúskálsz is földi jókban,

de minden napra tartogatsz

egy darabom fehér kendőben,

már az is nyújt kevés vigaszt.

Segít túlélni, elviselni!

S ha szakad is minden kötél,

én áldott búzám átlényegül,

s legfontosabbik kincset ér.

Lukullusz lakomáján túltesz,

ha rezgő bélű, friss falat,

s jófajta hagyma, zsír mellé még

karcos veresbor is akad.

Szemétre dobott kenyér láttán

szív facsarodik. Megosztva

éhes nyomorgók ezreinek

lennék naponta vigasza.