Domb alatt feszület
felügyelt köves út
kanyarogva, porba fúlva
szőlőhegyre jut,
csendesül a szüret.

Már nem olyan kevély,
megcsipkedte a  dér,
vérvörösre színeződik
mint csorranó vér
sárgult szőlőlevél.

Még utolsót moccan
az őszi természet,
adóját rója, vére hull,
must csordul, elnézed,
a présbe fürt pottyan.

Sápad a fény, futó
árnyakkal kóborolt,
aszúsodó szemekbe bújt
álmodozó kobold,
kifacsart őszutó.