Egy este jött jó Alvás nörsz,
hívta fáradt kis May-t.
”Vár Meseföld, jöjj velem, jöjj,
 az utat  ismerem én.
Rajta, hipp-hopp-hupp,
látogassuk
tündérkék szép vidékét.”
 

De kicsi May csupa szeszély,
elhúzódott: „Na ne!
Ébren kell lennem, tortát kell ennem,
csak utána fekszem ma le,
s máris alszom, hipp hopp!”
De száját húzta jó nörsze.
 

Száját húzta elszáguldva,
míg May morzsát csámcsogott.
Tortán túl a hasgörcs nyúzta,
és bár  – „Jöjj!” – kiáltozott,
Rajta! Vigy’ el! Hipp hoppra fel! –
Minden szó butaság volt.

 
Reggelig járt Alvás után,
míg elkapta a dadát.
Ám ebben a pillanatban
rémálomtól kapott frászt!
Szegény kis May, máskor ne élj
meg ilyen éjszakát…

Ella W. Wilcox: About May

 One night Nurse Sleep held out her hand
To tired little May.
'Come, go with me to Wonderland,'
She said, 'I know the way.
Just rock-a-by-hum-m-m,
And lo! we come
To the place where the dream-girls play.'

 But naughty May, she wriggled away
From Sleep's soft arms, and said:
'I must stay awake till I eat my cake,
And then I will go to bed;
With a by-lo, away I will go.'
But the good nurse shook her head.  

She shook her head and away she sped,
While May sat munching her crumb.
But after the cake there came an ache,
Though May cried: 'Come, Sleep, come,
And it's oh! my! let us by-lo-by'-
All save the echoes were dumb. 

She ran after Sleep toward Wonderland,
Ran till the morning light;
And just as she caught her and grasped her hand,
A nightmare gave her a fright.
And it's by-lo, I hope she'll know
Better another night.