Vagyok a lágyság,  márvány keménység,
szabad szó, szellem, bilincsben mérték.
Vagyok a szépség ránc alá bújva,
egy könnyed pille tonnányi súlyba’,
görcs a tövisben, tövis a testben,
fény lobbanása sötét fejekben.
Emberré lettem, vak, őrizetlen,
ki tart meg tiszta szívében engem?

Igém lekonyult virágként szárad,
megváltás voltam, vagy csak alázat?
Kiaszott évek virága voltam,
új bimbót hozva a földi porban,
s hiába vettem keresztet vállra?
Korcsosultakért hulltam a sárba?

Jámbor, ha voltam, kerékbe törtek,
békét papoltam, s nevemben öltek…
Mi a megváltás? Új hit, új élet
irgalmát adni emberiségnek
elég egy Krisztus? Új bűnök vétkét
ki veszi vállra? S halálba mért lép?