:
Durcás vagy ma és sértett, és szemednek
varázscsilláma nem tündököl rám.
De várok. Meg sem rebbenti pillám
türelmetlenség. Így is szeretlek.
Te érzékeny vagy, mint a mimóza,
mi érintésre szétpattan vadul,
vagy gyermekláncfű pihéje, ha fúj
egy kis szellőcske, s gömbjét kínozza.
Édes a méz keserű után is,
s megbékélni veled, akár a méz
dús borostyánja ínynek – úgy látszik,
ha követi a csók, a sárgaréz
kancsóból bor, s majd újra sugárzik
köztünk a jel, mely addig kárba vész.
(81 szó a szövegben) (241 olvasás)