Már rég nem arról van szó,

hogy kolbászból van fonva…

mégis, a kitántorgó

szaporul, mint a gomba,

hazát hagy el, meggyászol,

elmegy vissza se nézve,

hisz csóró lehet bárhol,

ha nincs lehetősége.

A vasfüggönyt felhúzták

egy újabb szabadságra,

s mi csak a kolbászt láttuk,

de azt nem, mi az ára,

hogy minden szét lesz verve,

üzem, gyár és barátság,

s mindannyiunk keserve

az, ha sírunkat ássák.

Erő, tudás, bátorság,

ha máshol keres fészket,

mérgezi népe sorsát,

rossz döntésekre késztet.

De minden számvetésnek

csak egy vége lehet,

eszesnek, tettre késznek

itthon adni teret.