:
Ha fellobog a gyertyaláng,
a csöpp meleg lelkekhez ér,
s varázsütésre a falánk
szívkérgen oszlik már a dér.
Jó illat száll – fenyő teszi - ,
az egyik már itt díszeleg.
Csomag nélkül is ünnepi
érzés tölti be szívemet.
Magyal, fagyöngy. Sápadt opál
tüzes pírral most párosul.
Bíbor világ? Álmos, kopár
mezőkre hó palástja hull.
Hóban, jégben és fagyban is
a szeretet virágot fest,
hűs ablakra rótt karcait -
jégvirágot, tisztát, nemest.
Leszáll az éj, álmatlanul
nézek dércsipkés ágakat,
s közükből tárt szívemre hull
a sokcsillagos áhitat.
(85 szó a szövegben) (157 olvasás)
