Cím: A hattyú dala Szerző: filo-csibi - Farkas Ilona (10-24-2014 @ 11:35 am)
:
Napok, netán hetek, hónapok vagy évek,
Vajon mennyi itt nekem e földi élet?
Bölcsesség rostája a választ kirázza,
Nagy szellem számlálja, biztos nem hibázza.
Íme a varázsló tollat ad kezembe:
Írjam ki magamból, ami lelkem rejte.
Minden percet piedesztára emelek,
Individumomat versszakokba szedem.
Mint utazó, ki a küszöbről visszalép,
Néhány fontos holmit magával hozza még,
Éppúgy pásztázok én is az emlékekben,
Sorolom, mit gondolok szépnek, nemesnek.
Kalitka zugában csendes rabmadárka
Vágyik a világba, vágyik szabadságra.
Béklyóba zárt érzés levegőért sóhajt,
Szorongásaitól szabadulni óhajt.
Hófehér hattyú a természet remeke
Úszik büszkén, némán, méltósággal tele.
Körötte hangosan csapdosó vadkacsák,
Felette a sirályok síró raja száll.
Nem zavarja őt a lármás állatsereg,
Tudja jól, hogy ki a méltó, ki a nemes.
Kecses hattyúnyakát emeli magasan,
Kémleli, hogy felhős-e, vagy süt már a nap.
Életében egyszer a lelkét kitárja,
Gyönyörű éneke angyalok gitárja,
Fájdalmát, örömét szívéből dalolja,
A lehanyatló nap fényével karolja.
(179 szó a szövegben) (275 olvasás)
|