:
Tűzvörös sugarat lehel a nap,
délszín lángja Jupiter fonata,
mely mennyek uralkodó csillaga,
palástján zeng boldogság madara.
Virítja az élet mindenségét,
a földkerekség epedi fényét.
A rózsát királynővé pompázza,
kelyhe lesz a hajnal harmatágya.
Nap hevülete Érósznak súgja,
hogy virágkirálynő szívét gyújtsa!
Belopódzik apró kis bimbóba,
annak hamvas arca pirulóba’.
Tűzrózsát esküre vár fényoltár,
vérvörös, illatos gyöngybársonyát
féltékeny zöld tövisek szaggatják,
lágy szellők párnájukon ringatják.
(66 szó a szövegben) (239 olvasás)
