Fáradtnak látszol
bújj ki a mából
holnap is várlak
szép tünemény,

Ne hagyd hogy álmod
elvigye vágyad
jöjj ki a napra
érjen a fény

Tested a drága
friss puha ágyba
mosolyod látva
kéj heve kél,

Hajad a légben
susog a szélben
elkapni félem
mit is beszél.

Szemednek kékje
villámként sújt le
földre taszítja
azt aki fél,

Féltem a lépted
múlik az élet
érezned kell
nincs semmi veszély.

S ha mindennek vége
szállunk az égbe
ott fogunk élni
csak te meg én.