:
Csordogáló kis patak
messze viszi vágyamat,
búsan nézik apró békák
árfészkében, pipacsmezők
domblankáján hitemet mi
elcsorog, fájó szívem csak
ők látják, hogy zokog.
S a csordogáló kis patak,
nagy folyóvá feldagad,
szellő szárnyán megtalálja
hol a deltatorkolat.
Végtelennek tűnő tenger
mély vizének sötétjében
hol az élet ritkán lépdel,
összes álmom megreked,
csilló kagyló rám nevet,
s bezárja a gyöngy házába
legszebb képem,
mit festettem nap tükrében,
elvesztettem éj-kékjében.
őskövület/néha nézegetem/nem festem át...
(55 szó a szövegben) (210 olvasás)