Táj, nyugalom, csend és béke. Bogárfalvi csendélet.
Idegölő zajok után csemegézzük a csendet.
Természethű, emberibb és őszintébb itt az élet.

Háziállat hangoskodik, kéri jussát, ételét,
míg a díszes sárgarigó csend-be szövi énekét,
s dísztrillával ékesíti a falu tiszta, kék egét.

Kertvégében csobolypatak, kövek között csörgedez,
nem látni, de emlék őrzi, a régi árvíz-félelmet,
de most nyugodt, csendes vize Szentlélekre evezget.

Egyszer szilaj, máskor tunya, esőfüggő kis patak,
jobbra-balra kanyarogva kerülgeti a házakat,
s fűzfavesszős diadúton Agyagoson lebaktat.

Bogár-patak csendes vizén levélhajók sodródnak,
kevés vizű, de annál gyorsabb ez a kedves kis patak,
Nyikóba lép, azt itatja, s tovább együtt haladnak.

A falu legjobb mélykútvize udvarunkon bújocskáz,
jönnek érte kicsik, nagyok, mindig nyitva áll a ház,
legdrágább kincs - a tiszta víz – egészséget hoz, s megáld.

Forró, nyári tűző napon harmathideg csobogás
hűsíti a testet, lelket, s e nyugtató dalolás
megpihentet, új erőt ad, s jön a pezsgő folytatás.

Térdig ér a fűzöld sarjú, virágokkal tarkítva,
virágillat örvénylik a citromlepkék szárnyára,
s méhecskéknek zümmögése ringat édes álomba.

Kacsafarkú szender repked, mint egy lepkekolibri,
színvirágról gyüjtöget, mert nektármézét szereti,
s jóllakottan, tavasztűzben édes párját keresi.

Friss szénára puha pokróc, kell-e ennél égibb ágy?
Tiszta égbolt árasztja a széna kékes illatát,
s elmerengve elnyerjük az álmok boldog világát.

Székelyföldön Udvarhelyszék egyik legszebb temploma
Bogárfalvi kicsi templom, szent freskóval megáldva,
Védőszentje, példaképe a Fatimai Szűzanya.

Katolikus gyülekezet őrzi büszkén a hitét,
minden évben, Búcsú napján, ünnepli a Szentmisét,
s agusztusban a Magyarság Nemzetünnep emlékét.

Nyugalmat üvölt a térbe - a mindent átitató Csend,
elhallszik a messzeségbe, s mindent magáévá tesz,
felemésztve az ősi káoszt, s így lesz egyensúly és rend.

Magból rügyek és termések, s mi is újra születünk,
porból lettünk, s porrá válunk, ez az örök létrendünk,
Csendből jöttünk, Csenddé válunk, ez az Ős-Csendéletünk.

Salati Ferenc, 2009 május 13 Bogárfalva