A képzelet fátyla áttetsző, hamiskás
életképeket vetít az emlékek házába,
s minden élet-idő saját magát hajtja
változó életünk motola-malmára.

Ha telik az idő, s ha folyik az élet,
mindig  mást-mást  jelent mindenki számára.
Testünkkel, lelkünkkel éljük az életet,
mert ez az örök idő isteni játéka.

Időjátékosok vagyunk mindannyian,
s élesben pengetjük az élet húrjait.
Reméljük a jövőt, tanulva a múltból,
s úgy éljük mindegyre a jelen pillanatait.

Ki megtanult evezni az élet tengerén,
s tudatosan élve ismeri helyzetét,
tapasztalatot nyer, ajándék-Őrangyalt,
s élettérképeknek isteni ihletét.

Néha eszünkbe jut egy-egy átélt dallam,
néha simogatnak a múlt édes karjai,
boldog nosztalgia kerít hatalmába,
s felvillannak múltunk deja-vu percei.

A jó mellett rossz is van, mindig együtt vannak,
lappangva lapulnak a múlt sötét árnyai.
De mindenkinek, aki nem inog hitében,
valósággá válnak a titkos álmai.