Mikor az ember leánya, túl durmolja magát, arra ébredhet, hogy komoly problémái adódnak egy reggel. Miért ne akkor történjen mind ez, amikor az érkezés fontos, hogy időre történjen.
Nem óracsörgésre ébredek, hanem minden további nélkül, minden reggel hét körül, kinyílik a szemem.
Történetem reggelén persze nem ez történt, de ettől vált ez a reggel történetté.
Tehát mikor nyolc tájban ébredezni kezdtem, a lassított felvételből pillanatok alatt gyors lett. Morogva, futás a fürdőszobába, melynek az ajtajára ragasztott "jó reggelt szívem" feliratú cetli, sem akadályozott meg abban, hogy életem fényének csuklást ne okozzak. Bár az ablakból kipillantva enyhülök egy cseppet, mert a kocsimmal a garázsból, kiállt nekem. Ott feszített a járgány a ház előtt, s bíz isten, láttam, mintha az autó nevetne rajtam.
Szép mondhatom, morogtam magamban, tehát biztosan tudta, hogy elalszom ma! Fogkefével a számban rohanás a gardróbba, majd vissza a fürdőszoba, s egy gyors zuhany. Felkapkodtam a blúzom, a szoknyámat. Már félig a tűsarok is rajtam volt, mikor kezemből a táskám kiborult. Azt hiszem valahol, egy hozzám közel álló férfi, ismét csak csuklott, de ez a legkevesebb, ami neki jutott. Összekapkodtam a sok lényeges holmit és futás az ajtóba.
Itt egy kicsit megállt a pillanat, mert bizony az ajtóról visszapattantam. ZÁRVA! Ó hogy az a..... Keresem a kulcsot a táskámban. Nincs meg. Minden alá bebújok, ahol a táskám is kiborult. A kiborulásig én is eljutok.
Nem értem, mert a kulcsot nem szoktam a táskámba tenni. A kulcstartón a helye az ajtónál, de ott nincsen semmi. Gondolkodás....!!! Gondolkodás....!!! Előző este együtt értünk haza, a garázsba beálltam, de nem én zártam, mert a drágám jött utánam. Hát persze....., esett le a tantusz (a régen telefonálásra használatos érme). Nem vettem ki a kocsiból, a boxba maradt szépen. Hűha....fokozódik a helyzet, mert a lakásba így egyszerűen be lettem zárva. Pillanatra megállt bennem az ütő, mert ebből a csapdából kiszabadulni, nem lesz felemelő.
Tipegek - topogok, egyik lábamról a másikra állok, és megvilágosodom, édes jó istenem, hát hol a slusszkulcsom? Persze mikor a DRÁGA kiállt az autóval, bezárta az autót, benne a lakáskulcsommal, és mint aki jól végezte dolgát, a kocsi kulcsomat is zsebre vágta. Elment dolgozni, persze az ajtókat gondosan bezárva. Ez az a pillanat, ahol a történetnek vége is lehetne, ha mind ez nem velem történne. No de!
Aki ismer, tudja. Ahhoz, hogy én egy időpontra ne jelenjek meg, minimum hullának kell lennem.
Telefon, gyorstárcsázás. Persze nem a Kedvesem veszi fel, bár a mobilját hívom, de ez most mindegy. Titkárnők gyöngye csivitel a fülembe, én elhadarom, hogy mi történt, és kérem, adja elő a férjemet. Csicseregve közli, Ő mindent megtesz, de hát.... Mondom semmi hát, azonnal intézkedjen. Félreteszi a telefont, és hallom amint közli: képzeljétek a főnök bezárta a nejét. Nem éppen diszkrét röhögés következik, majd amint csicsergi, mi lenne, ha tudná, hogy jár arra busz is..... Hirtelen csend, és egy halló hallatszik.
- Drágám nem tudok most elmenni, értsd meg, küldhetném a Csillát, de mikorra érne? Édeske nem tudnál telefonálni, hogy ma nem mész be?
- Nem vagyok édeske, és be kell mennem. Katt....
Nincs időm győzködni ha nem ért meg. Azt hiszem csuklása innen folyamatossá lett. Telefon...Taxi? Igen. Azonnal jöjjön, a fuvar SOS.
Futás...., kezdődik előröl a reggel. Tűsarok le, gardróbszoba.... nadrág, tűsarok fel, irány a garázs. Szerencsére a garázst belülről kézzel lehet nyitni, így az udvarra ki tudtam jutni. Közben a taxi megérkezett, én pedig elég bénán, de átmásztam a kerítésen.
A sofőr jó nagy szemeket meresztett, beültem, és csak bemondtam a címet. Meg akart szólalni, de közöltem, ha borravalót akar, ne mondjon semmit se. A kinn álló kocsi az enyém, a többit képzelje el. Bólintott és elindult velem.