Éva fáradtan kászálódott ki a kocsiból délután, a vásárolt csomagokat nem tudta mind egyszerre megfogni. Felsietett a garázsból és kiabált Józsefnek, hogy jöjjön segíteni. József kijött a dolgozószobából, és egy sziát eleresztve, segített a kocsit kipakolni.
- Milyen volt a napod? Kérdezte Évától, csak úgy mellékesen.
- Fárasztó...... Felelte Éva.
- És a tied?
- Gyötrelmes... Válaszolta József.
- Hogy sikerült az előadás?
- Elment...Nehéz megszokni, hogy egy rakás egoista, nagyképű, öntelt pasi lesi, mikor botlik meg a nyelvem.
- Miért? Megbotlott?
- Nem, de alig várják....Jó lesz már letudni ezt a munkát, nem élvezem egyáltalán.
- Mit élveznél helyette?... Szaladt ki József száján, de már kimondta, hiába bánta meg.
- Mit? Ezt meg, hogy érted? Szeretem a munkám, de az nem ez a duma parti. Az, alkotás. Felelte kicsit ingerülten Éva, közben a vásárolt dolgokat dobálta a hűtőbe.
- Persze....nem is úgy értettem. Próbálta József tompítani a helyzetet.
- Holnap mi lesz a programod? Kérdezte Éva. Nem nézett Józsefre, csak úgy általánosságban akarta a kérdést feltenni, és a számára fontos választ megkapni.
- Szaladgálok egésznap összevissza..... Jött a válasz, de Éva ettől kicsit összerezzent.
- OKÉ majd beszélünk, most szaladok a gyerekekért, mondta Éva, befejezve a pakolást, slusszkulcsát felkapva elrohant.
József merengett. Létezhet, amire gondol? Nem, nem tudja elképzelni. Éva nem tudná megjátszani magát, mindig őszinte volt eddig is, talán túlzottan is. Hazudhatott volna a problémájukat illetően is, eljátszhatta volna a nagy semmit, de nem tette. Bár néha talán örült volna akár egy kis színháznak is. Nem. Akkor most még rosszabb lenne. Zavarta Józsefet a felismerés, hogy Éva valahogy idegesnek tűnt, mintha titkolna valamit. De akkor eddig ezt miért nem vette észre? Talán ennyire nem figyelt rá eddig? Rájött, hogy tényleg nem. Évek óta a munkába temeti a problémákat, úgy tesz, mintha nem lennének. El volt a tudattal, hogy jól élnek, nevelik a gyerekeket. Mikor elutazott sem fordult meg a fejében, hogy elveszítheti Évát. Valahogy Éva volt a fix pont az életében, még akkor is, ha tudta nincs minden rendben. Ha távol voltak, alig várta, hogy lássa, és maga mellett tudhassa. Elég volt ennyi, mással nem törődött. Éva mindent vállalt a családért. Mindenhová képes volt utána menni, nem volt egyetlen zokszava sem. Azt hitte, Ő is élvezi az életüket, ha nem is minden tekintetben. A kétségbe esett gondolatok mardosták. Nem tudta mit tegyen. Ha leleplezi Évát, lehet, hogy nem lehet majd a lavinát megállítani. Vissza kellene csábítani, futott át az agyán. De akkor megjelent előtte a kép, ahogy az a férfi nézett rá, fogta a kezét. Őrületes féltékenység volt benne. Ha arra gondolt, hogy az az ember a karjában tarthatta, érezhette az illatát, látta olyan közelről a gyönyörű szemeket, simíthatta a bársonyos bőrét.....- Nem ezt nem teszem magammal. Ez egy önkínzás, nem vagyok normális.- Elhessegette a képeket és visszament a szobába dolgozni. De ahogy leült a számítógép mellé, ismét egy gondolat feszítette megfájdult fejét. Lehet, hogy az a férfi megadta Évának, amit Ő nem tudott megadni? Igen, biztos, és úgy érezte nincs joga, hogy vádolja Évát. -El kell utazzak, amilyen gyorsan csak lehet.- motyogta magában.
Gyerek zsivaj hallatszott, kiabálás...
- Apu, apuci...Hol vagy? Képzeld sok ötöst kaptam.... Kiabálta kislánya, a szobába rontva, ölébe ugorva.
- Az igen...El is vártam ezt, tudod ugye? Puszit adott a lányának és letette az öléből.
- Menj szívem a szobádba, ne zavard az aput a munkába. Hessegette Éva a gyereket.
- Nem zavar, hagyd csak...Felelte gyorsan József és ismét ölbe vette a kislányt.
- Én meg jajzoltam lovacskát... Nézd meg... tolakodott a kisebbik, a fia is az ölébe, egy kis papírt mutogatva, melyen pár vonal és karika jelezte a művet.
- Hű ez aztán az alkotás... Csodálta hangosan József, és fiát is az ölébe vette, és megpuszilta a feje búbját.
Éva meglepődött ezen a családi jeleneten, ilyen csak akkor szokott történni, ha sokáig nem találkoznak. Zavarta a helyzet, nem értette. Furcsán nézett Józsefre. József zavarba jött és letette a gyerekeket, viccesen megpaskolva a popsijukat, elküldte játszani őket. Szeme találkozott Éva tekintetével.....  Nem szóltak egy szót sem. Ismét csönd következett.

Éva, vacsorakészítés közben, azon gondolkodott, mit akarhatott József Judittól. Nem tudta megkérdezze e. Lehet, hogy ártatlan félreértés az egész, és a kolléganője nem is tudta kivel beszél, vagy csak sietett József azért nem mutatkozott be. Az is lehet, hogy még mennek munkások valamiért a lakásra, és csak arra figyelmeztette Juditot József. Igen ez lehet. Persze. Azért vett ki Judit szabadságot is, hogy otthon lehessen. De a kolléganő megjegyzése, hogy "biztos pasi van a láthatáron" nagyon bántotta. Ismerte Juditot, rámenős nő volt, amit meg akart szerezni azt meg is kapta. Közben a húst majdnem odaégette. - A francba, mérgelődött, nem vagyok komplett. Megkérdezem és kész. Eldöntötte.
A vacsora lezajlott zökkenőmentesen, a gyerekek meséltek, be nem állt a szájuk egy pillanatra sem. Ők meg csak bólogattak, néha egy-egy igen, vagy nahát kíséretében töprengtek. Egyikük sem tudta volna elmondani miről is meséltek a gyerekek.
Éva mikor szedte le az asztalt, váratlanul megkérdezte:
- beszéltél ma a Judittal?
József hirtelen zavarba jött, de hamar észbe kapott és határozottan felelt
- Igen, hívtam Őt, mert holnap oda kell menjek, mivel a konyhabútor beszereléssel történt valami malőr.
- Miért kérded?
- Csak, mert telefonáltam és mondták, hogy szabit vett ki holnapra, de nem szólt nekem, pedig ezt nem szeretem, de akkor már értem, biztos gondolta, hogy mi beszéltünk erről.
- Persze biztos, csak elfelejtettem neked szólni. Ez már kimondott hazugság volt József részéről, és ez nagyon idegessé tette.
- Semmi gond, tudom, hogy nagyon sok a problémád. Felelte Éva, de nem nyugodott meg egy cseppet sem. Érezte, hogy valami sántít a dologban.
- És hányra mész hozzá? Szólt József után mellékesen, miközben a mosogatógépet pakolta be.
- 11-re beszéltük meg... Már tudta József, hogy a művezetőt fogja maga helyett küldeni holnap, már most szégyellte, hogy mire készült.
- Lehet, hogy nem Én megyek, hanem majd az egyik művezető, még nem tudom...Tette még hozzá József, a kilógó lólábat takargatva.
Éva elvégzett mindent, lefektette a gyerekeket, látta, hogy József még dolgozik a szobában. Gyorsan lezuhanyozott, kicsinosította magát. Nagyon fáradt volt, de meg akarta magát nyugtatni azzal, hogy ha sikerül Józsefet a reggeli alkalom után ismét elcsábítani, akkor biztos csak rémeket gondol és beképzel minden marhaságot. Mindezt csak azért, mert nem képes megadni Józsefnek azt, amit biztos nagyon szeretne. De vajon mit kellene érezzen? Jól estek az ölelések a kedvesség, a simogatás minden, de amikor már más következett, megmerevedett és hiába próbált József bármit, nem engedte. Szégyellte magát rettenetesen. Lefeküdt... várt, de József nem jött.. Kicsit sírdogált magában, aztán elaludt.....
József hajnalig dolgozott, nem feküdt le. Rettenetesen érezte magát.

Éva kócosan és fáradtabban ébredt, mint mikor lefeküdt. A szemei bedagadtak, mikor belenézett a tükörbe, azt hitte elájul. -Jézusom.... mondta a tükörképének. Kibotorkált a konyhába, József éppen a kávéját itta.
- Jó reggelt drágám... Jól aludtál?...Kérdezte József a szokásos módon.
- Nem, nem aludtam jól...Vártalak, de nem jöttél lefeküdni...Éva kicsit ingerült hangon válaszolta ezt, a feltett sablonos kérdésre, szíve szerint valamit hozzá vágott volna Józsefhez. De a neveltetése ezt persze nem engedte meg. Egy asszony türelmes, engedelmes, kedves, peregtek a gondolatai, persze a rohadt életbe.....Az..de miért az?
- Be kellett fejeznem egy sürgős munkát, ne haragudj, de gondoltam gyorsan elalszol, mert láttam, hogy nagyon fáradt voltál.
- Igazad van elaludtam és fáradt is voltam... és vagyok is.... Felelte Éva és leült a pulthoz a narancslevét meginni. Hirtelen eszébe jutott valami. Legszebb mosolyát elővéve odabújt Józsefhez.
- Arra gondoltam, hogy most reggel eljöhetnél velem, megnézni azt a kocsit. amit meg fogok venni, ma írom alá a szerződést... nagyon szeretnééééém, naaaa, gyereeee...kezdett mórikázva duruzsolva hízelegni Józsefnek. József nem tudott ellenállni a könyörgő kacér tekintetnek.
- Hát persze, hogy megyek, majd későbbre teszem a reggeli teendőket, és puszit nyomott Éva orrára. Majd bement a fürdőszobába.
Éva elégedett volt magával. Az első csatát megnyerte. Majd úgy intézi a dolgokat, hogy 11-re Ő is Józseffel mehessen Judit lakására. Nem lesz abban semmi különös. Az idő hamar elszáll és majd valami ürüggyel neki is sürgős lesz beszélni Judittal.
József nem sejtette mi vár rá. Nem aggódott, hiszen Juditnak soha nem ígért semmit, mindig csak kétértelmű flörtölgetés folyt. Ha nem megy ma oda, hanem valaki mást küld, azt még kimagyarázhatja. Örült is a dolgok alakulásának, mert nem szívesen hagyta volna Évát egyedül menni. Valami azt súgta, hogy az a férfi biztos szívesen elkísérné kocsit vásárolni.

Éva aláírta a papírokat, József is megcsodálta az autót, sőt még a tetszését is kifejezte, ami Éva szemében nagy szó volt. Nagyon nem egyezett az ízlésük. Ha Józsefnek a fehér tetszett, Évának biztos a fekete. Mindenben érezhető volt ez a különbözőség.
Kijöttek a szalonból. József megkérdezte Évát, hogy hova fuvarozza. Haza, vagy a munkahelyére? Éva hirtelen úgy tett, mint akinek most esett le a tantusz, és gyorsan hadarva mondta:
-  de jó, hogy pont ma kell Judithoz menned, nekem is sürgősen beszélni kell vele, és el kell tőle hozzak iratokat is.
József zavarban volt, de nem igen tudott mit felelni, hiszen végül is nem mondta le a találkozót, csak gondolta majd odatelefonál, hogy nem tud menni. De ezt nem akarta Éva előtt lebeszélni. Most meg már késő lenne ezt mondani. Kénytelen volt belemenni a dologba. Végül is úgy gondolta semmi gond nem lehet, hiszen nem ígért semmit, csak hogy a lakást megnézi.
A kocsiban némán ültek, elég gyorsan odaértek Judit lakásához. Felmentek az emeletre és József becsengetett, bár volt nála kulcs, mivel még nem adta vissza, de azt most végkép nem akarta használni.
- Nincs kulcsod kedves? Szerintem még nem adtad vissza, de ha nem akarod meg is tarthatod...Hallatszott a búgó hang, és hirtelen kinyílt az ajtó.
Éva , József  és Judit is döbbenten néztek egymásra.......

Folyt köv.