A meglepetésből Éva tért magához először. A nyitott ajtón át, látszott a megterített asztal a gyertyákkal, Judit csípőig felvágott testhezálló fekete ruhájából dús keblei majdnem teljesen kibuktak. Nagy vé alakú kivágása alatt még egy kör kivágás is volt, amely szabadon hagyta a köldökét, melyet egy fehér kő díszített testékszerként. Délelőtt 11-kor elég egyértelmű öltözet. Éva teljesen nyugodtan kezdett beszélni, a hangján semmit nem lehetett észrevenni azokból az indulatokból, melyek játszódtak benne.
- Ne haragudj, hogy megzavartunk, látom, vendéget vársz, de tegnap mikor kerestelek, már elmentél, most meg Józseffel erre jártunk, és eszembe jutott, hogy ma szükségem van a nálad lévő szerződésekre. Természetesen már futunk is, nem megyünk be, csak add ide őket.
- Igen, hozom őket... Nyögte ki zavartan Judit, sápadtan, ijedten, és eltűnt az ajtóban.
József meg akart szólalni, de Éva hirtelen közbevágott, mosolyogva, elég hangosan ejtve a szavakat..
- Még jó, hogy nem a munkásokkal jöttél drágám, képzeld most Judit milyen nehéz helyzetben lenne...  Rendíthetetlen könnyedség, és nyugalom áradt lényéből.
- Igen, azt hiszem igazad van, mindketten nehéz helyzetben lettünk volna...Felelte József, és már tudta, hogy Éva mindent tud a tegnap történtekről. Most egy másik arcú Éva állt mellette, a hideg, minden helyzethez alkalmazkodni tudó üzletasszony, aki nem alázkodik meg, és nem adja ki magát senkinek. Még neki sem....
- Tessék itt vannak, nyújtott át egy dossziét Judit, Évának.
- Köszönöm.... most akkor megyünk is.... Ja még csak annyit, hogy a soron kívüli szabadság kivételed elég nagy problémát okozott a cégnél, a többi munkatársnődnek is és nekem is... De ezt majd holnap megbeszéljük... Most érezd jól magad... Szia..
Azzal megfordult és elindult a folyosón kifelé. József meg sem mukkant, iszonyú zavarban volt, nem mert Juditra nézni, szó nélkül követte Évát. Pár lépés után egy csattanást hallottak, amint egy ajtó erőteljesen bevágódott mögöttük.

A kocsiba beülve, József mielőtt indított volna, szerette volna megmagyarázni a helyzetet. De Éva megakadályozta ebben.
- Kérlek, ha valaha szerettél egy kicsit, ne mondj erről nekem semmit. Juditot, holnap elbocsátom a cégtől, a többit, ami van, vagy lett volna köztetek, rád bízom. Nem érdekel.... mondta Józsefnek, hidegen.
Azzal szó nélkül kiszállt a kocsiból és sietve eltűnt a sarkon. Nem tudott József mellett maradni tovább egy pillanatot sem. Összezuhant volna, könyörgött volna zokogva a nyakába borulva, hogy ne hagyja el. Miért jutottak ide? Azért mert Ő nem az, akinek lennie kellene, nem tud olyan asszony lenni, akit József megérdemel. Igen, ha József menni akar, nem fog nehézségeket okozni számára. Szerette Józsefet rettenetesen. A tíz év sem tudta ezt kiölni belőle. A hatalmas űr ami kettejük között volt, sem változtatott azon, hogy szerelmes volt a férjébe. Nem értette miért is szereti még. Ömlöttek a könnyei, iszonyú állapotban volt, leintett egy taxit és bemondta a szülei címét.

József egy darabig csak ült, teljesen bénultan. Annyira hirtelen történt minden, hogy nem is értette meg, mi is van most tulajdonképpen. Lehet, hogy Éva így akar indokot találni arra, hogy elhagyhassa azért a másikért? Igen biztos így van. Ő nem felel meg minden téren. De ez azért így nem igaz. Kezdett a lelke háborogni. Mindenről azért nem Ő tehet. Ő sokszor próbálkozott, de Éva merev hidegsége egy bizonyos szituációban, már szabályosan gátlásossá tette. Lehet, hogy az a másik már régóta meg van? Igen, ez lehet. Akkor érthető, hogy egy ilyen nő, mint Éva, miért nem oldódik az Ő karjaiban. Persze, hát a másikat szereti. József tudta, hogy Éva érzelmek nélkül semmi ilyesmit nem tenne, tehát nagyon szereti azt a másikat és ezért kellemetlen neki József közeledése. Istenem, de hülye, és vak voltam. Az elkeseredést mérhetetlen düh kísérte. Ebben a pillanatban bármire képes lett volna. Ismét megjelent előtte a kép, Éva keze annak a másiknak a kezében.
Indított, őrült gázzal csikorogva indult a kocsi, pár perc múlva már az autópályán robogott....

Folyt köv.