József mikor kicsit megnyugodott a száguldástól, azon vette magát észre, hogy Siófokon van. Ha már itt volt, ki ment a partra, a mólónál leállította az autót és kisétált a vízhez. Nagyon kevesen voltak a parton, kicsit fodrozta a szél a vizet. Csend volt, csak a hullámok csobbanását lehetett hallani, ahogy a part menti kövekhez csapódva fröccsentek.
A gondolatait össze kellett, szednie. Nem lehet, hogy két napon múljon tíz év öröme, és keserűsége. Annyi mindent csináltak már végig, mindig együtt, egymást kiegészítve.
Éva mindenben a társa volt, soha nem csalódott benne. Talán egyedül az a probléma, hogy nagyon nem illenek össze. Mindent másképp látnak, és más nagyon más dolgok okoznak örömet nekik. Szinte képtelenek együtt szórakozni. De úgy hitte Éva is el van a maga munkájával, és azt hitte boldog. Most viszont ha visszagondol, már tudja, hogy nem az. Igen voltak jelei. Mondta, sokszor mondta. Neki kényelmesebb volt ezt nem meghallani, nem törődni vele. Nem akart változtatni a beidegződött dolgain, kényelmes volt így.
Most ott van az a másik férfi, talán majd az boldoggá teszi. Nem akarhatja, hogy vele maradjon. Már talált egy másikat, akivel látszott mennyire felszabadultan beszélgetett. Ő talán soha nem hallgatta meg igazán..... igen, be kell ismerje, amikor azt mondta, hogy mond csak szívem, figyelek, akkor csak bólogatott, megígért mindent, aztán mindent hagyott a régiben. Nem tartotta fontosnak. Mindig azt hajtogatta válaszként Évának, hogy Én ilyen vagyok, értsd meg.....Nem szeretem ezt, vagy nem szeretem azt, idegesítenek ezek, meg azok a dolgok. Nem gondolta, hogy Évának ezek mennyire fontosak lettek volna. Apróságok, de nagyon lényegesek.
- De nekem dolgoznom kellett, meg tanulni, meg a sok utazás, a sokszor sok hónapi távollét. Olyan volt, mintha magával beszélgetne.
- Mit gondolsz Éva nem dolgozik?  Éva is tanult, meg gyerekeket nevel. Vitázott a másik énje.
- Tudom én, de Ő egy nő, Ő ért ezekhez a dolgokhoz, én nem tudok a gyerekekkel mit kezdeni. Én nagyon szeretem őket, de sokszor nagyon idegesítenek.
- Te mondhatod ezt, de Ő nem. Válaszolta cinikusan magának.
Előkapta a telefont, és Évát hívta. Most rögtön megmondja neki, hogy mennyire szereti, és nem akarja elveszíteni. Ő abba belepusztul............ " a hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható" hallotta a monoton hangot. Majdnem földhöz vágta a telefont.
Biztos futott a másikhoz, megmondani, hogy mi történt. Igen már biztos nem is fog vele találkozni, csak ha elköltözik. Valahogy ebben biztos volt. Éva el fog költözni, és nem azt kéri majd, hogy Ő menjen el.......
Visszament a kocsijához, beült, komótosan indított. Mit keresek én itt? Nézett körül, miért is nem szaladtam utána......

Éva a ligetből egy taxival hazament. Nagyon fájt a feje. Nem akarta elhinni, hogy ez az egész igaz lehet. Miért, miért? Zakatolt a fülébe. Önvád mardosta. Biztos nem elég megértő. Igen, sokszor panaszkodott Józsefnek, hogy szüksége lenne valami másra is, együtt vele. Józsefen látszott, hogy nem érti mit akarna, csak ráhagyta. Gondolkodott, sírdogált, gondolkodott...
Asszonyi logikája azért kezdett felül kerekedni. Ha volt már valami József és Judit között, akkor József nem valószínű, hogy csak úgy odasétál. Igen, ez biztos. Hát persze, ma lett volna a nagynap. Judit nagy napja. A kolléganő szavai jutottak eszébe, hogy "biztos pasi van a láthatáron". De akkor még nincs veszve semmisem. Még visszacsábíthatja. Még bebizonyíthatja, hogy Ő is képes igazi nő lenni. Bebizonyítja, mennyire szereti Józsefet. Nem számít már semmi, az sem, ha nem érez semmit. A lényeg, hogy József érezze, hogy Ő mennyire nagyon szereti. Neki nem az, az érzés a lényeg, hanem hogy ölelje meg, szorítsa magához, érezze a szívverését, a csókjait..... Ennyi is elég lenne, csak itt lenne..
Istenem mit tegyen. Retteget a gondolattól, hogyha ma elbukik, akkor elveszti Józsefet és akkor nincs értelme semminek. Attól is retteget, hogy lehet, József visszament Judithoz és már nem is jön haza. Akkor belehal. Ennyire nem lehet szerencsétlen. Erre most nem szabad gondolnia, mert akkor megint sírni kezd, és akkor csúnya lesz a szeme.... Mennyire szerette mikor József megcirógatta az arcát, és azt mondta, "neked van a világon a legszebb szemed, benne van a tenger az égbolt és az egész élet". Nem és nem, nem veszíthetek.
Fölkapta a telefont és az anyósát hívta:
- Csókolom anyuka, nagyon nagy kérésem lenne, a gyerekeket kellene az iskolából, meg az oviból hazavinni, és jó lenne, ha ma anyukánál alhatnának.
- Drága Évikém, természetesen elmegyek értük. Csak nincs valami baj? Olyan furcsa a hangod?
- Remélem nincs, de nem tudom..... és a hangja elcsuklott. Anyósa olyan volt neki mintha az édesanyja lett volna. Anyósa is lányaként szerette Évát. József még nem is udvarolt neki, mikor már a családok ismerték egymást, és anyósa már akkor is nagyon kedvesen bánt vele. Később is nagyon örült, hogy a menye lett.
- Kislányom mi történt? Kérdezte csendesen.
- Lehet, hogy elvesztettem Józsefet... Zokogta a telefonba Éva. Anyósa egy darabig nem válaszolt, majd csendes nyugodt hangon ennyit mondott.
- Ha szereted, soha nem fogod elveszíteni..... Ezt én mondom neked az anyja. Bármi történt kettőtök között, biztos, hogy Józsefnek Te vagy  a levegő, a víz, az élet. Nélküled nem lenne belőle még ember sem. Ennyire szeret téged. Ha gondolod, mond el mi történt, hátha csak félreértés az egész, bár nem szoktál ilyen lenni, tehát sejtem, hogy komoly dolog történt. Egyet szeretnék javasolni, soha ne dönts első mérgedben. Gondolkodj és nyugodj meg. Megtalálod a helyes utat, bízom benned. Szeretlek. A gyerekekre ne legyen a héten gondod. Mindent elrendezek. Azzal letette a kagylót.
Istenem, igaza van, mint mindig. Előtte a helyes út, csak rá kell lépni. Nem engedheti, hogy Józsefet elveszítse.
Berontott a fürdőszobába, dobálta le a ruháit, fürdés, smink, öltözés kicsi parfüm. Gyorsan telefonált, házhoz rendelt egy kétszemélyes vacsorát.
Leengedte a redőnyöket csak az állólámpákat kapcsolta fel, megterített a nappali közepén, gyönyörű kristálypoharakat vett elő és halkan elindította a hifit. Andalító lágy muzsikát játszott. Majdnem kiugrott a szíve, mikor csengettek. Rohant, hogy a házhoz szállított vacsorát átvegye. Gyorsan a tálaló búrák alá tette és a behűtött bort is az asztalra helyezte.
Most jön a legnehezebb része...várni Józsefet. Belenézett a tükörbe, csillogott a szeme, kicsit piros volt az arca az izgalomtól, egyébként sápadt volt. De egy nagyon szép nő tekintett vissza rá a tükörből. Kellett, hogy erősítse magában az önbizalmat. Leült a fotelbe és várt.........

József mikor hazaért, látta, hogy minden zárva. Nem állt be a garázsba, mert nem tudta kibírja e egyedül az estét, és nem fog e inkább valahová száguldozni. Nagyot sóhajtott, amíg az ajtóhoz lépett és a kulcsot a zárba tette........

Befejező rész következik.