Panka a komor magas épület, kongó folyosóján ült egy padon. Akik jöttek-mentek, csendesen beszélgettek, a cipők kopogása visszhangzott. Ügyet sem vetettek Pankára. Fázott és remegett a gyomra, csak a kis babáját szorította.

Nem sok mindenre emlékezett. Attika kezét begipszelték, hazavitte őket egy autó. Azután Anya az ölébe vette őket és nem beszélt semmit, csak sírt. Attika puszilgatta és simogatta Anyát. Panka úgy gondolta, még van oka haragudni. Apa megint nincs otthon, biztos megint elment dolgozni.
Már világosodott, mikor Anya főzött teát, és meg kellett inni. Panka utálta a teát és nem akarta, de Anya ráparancsolt. Aztán lefektette. Megsimogatta az arcát. Panka direkt nem nézett rá. Mérges volt mindenért. Miért kell reggel lefeküdni? De Attika is lefeküdt. Anya mondta, hogy nem sokat aludtak, aludjanak egy kicsit.
Aztán az a néni csak rázta, meg kiabált vele, hogy ne aludjon el. De Ő rettenetesen álmos volt, és alig tudta a szemét nyitva tartani, és csak látta, hogy Attikát egy bácsi az ölébe elvitte, és a néni, aki kiabált vele, erősen rázta. Panka kiabálni kezdett, hogy Anya, Attikát ne engedd... De Anya nem volt sehol. A néni meg azt mondta, hogy jól van kislány, csak sírj, az jó. Csak aludni nem szabad. De Panka nem emlékezett semmire, biztos mégis aludtam, gondolta. Hol lehet Attika? És hol lehet Anya? Apa dolgozik, és nem tud semmit sem.....

A folyosón sok hatalmas duplaszárnyú ajtó volt. Szemben a paddal kinyílt az egyik, és kijött két néni meg egy bácsi. Az egyik néni azt mondta Pankának, hogy Attikát vissza kellett vinni a szanatóriumba, mert beteg lett, és az Anya is korházban van.. Apa meg dolgozik, és ezért a másik néni, és bácsi, elviszik Őt magukhoz az ünnepekre. Panka könnye némán csorgott végig az arcán. A néni lehajolt, és mosolyogva azt mondta, Mari néne vagyok Ő pedig, mutatott a bácsira Pali bácsi. Ne ríj. Meglátod, jól fogod érezni magad nálunk.  Van mán három gyerek, Te leszel a negyedik. Jókat fogtok játszódni. Én nem akarok...én haza akarok menni, sírt egyre hangosabban Panka. Mari néne erélyesen rászólt. Csönd legyen, nem szégyelled magad? Ekkora jány és ilyen hisztit rendez. Gyerünk, induljunk a vonathoz, mert késő lesz.......

                                                                                .............................

Panka megszeppenve ült a konyhában.
Mari néne tésztát gyúrt ebédre. Ne gubbassz már itt te jány, inkább tedd hasznossá magad. Pali bátyád, a három fiúval már feji a teheneket. Menj a tyúk ólba, vigyé egy kosarat, és szedd össze a tojásokat. De nehogy összetörd üket, hallode, az drága dolog nagyon.
Mari néne egy nagy kötött kendőt körbekötött Pankán, meg egy gumicsizmát kotort elő a kamrából. Panka lábára hatalmasak voltak, de valamilyen ronggyal betekerte a lábát és úgy húzta rá. No eriggy, csak ügyesen.
Panka nem látott még tyúkólat sohasem. A hidegtől a tyúkok, mind behúzódtak az ólba. Csak egy hatalmas kakas járkált kint peckesen, mint egy ajtónálló katona. Oldalra billentette a fejét, megrázta színes tollait, érzékeltette, hogy itt bizony ő az úr. Figyelte Pankát. Panka kicsit tartott a kakastól, nem tudta mi tévő legyen. Óvatosan lépdelt az ólhoz, de ahogy be akart hajolni, a kakas rárepült a hátára és csípte a fejét is, a vállát is. Panka szörnyen megrémült, sikított és futott volna, ahogy a lába bírja, de a hatalmas csizmákban ez nem sikerült és elvágódott teljes hosszában. Mari néne a tésztás kezével szaladt ki a házból, Pali bácsi pedig az istállóból. Mikor meglátták a pesti jányt a földön, kakassal a hátán, hát úgy nevettek rajta, ahogy a torkukon kifért. A három fiú is csatlakozott hozzájuk, mutogatva fogták a hasukat. A kakas megunta a cirkuszt és otthagyta Pankát, a megtépázott hajával, megalázottan, csupa sárosan.
Panka feltápászkodott, már nem sírt, csak rettenetesen szégyellte magát.......