A nehéz hóval borított tél, kezdett az erejéből veszteni. Panka, már könnyebben hordta a reggeli árukat a kis nyikorgó kerekű kocsival. Néhol már a fák tövében a hó is eltűnt, és kibújtak a hóvirágok.
Unalmas egyhangúságban teltek a napok, és Pankának nagyon hiányzott az iskola is. A napi örömöt a kis szőrgombóc meglátogatása jelentette, amit azért minden nap beiktatott. Mari néne nem tudhatta meg, mert mérges lett volna, és olyankor gyakran elcsattant egy - egy pofon. Panka nem sírt karácsony óta. Megfogadta soha többet nem sír. Rajta ne nevessenek a fiúk. Ha tudja a Jézuska biztos elintézi, hogy jöjjön az Apu.
Most mikor befordult a sarkon látta, hogy egy fekete autó áll a ház előtt. Hevesebben kezdett a szíve verni, de érezte, hogy nincs minek örüljön. Ezzel biztos nem az Apu jött érte.
Óvatosan ment be, csendesen lépkedett és megállt a szobaajtóban, ahonnan beszéd foszlányok szűrődtek ki.
- Miért nem jár a kislány iskolába? Hallotta Panka egy férfi hangját..
- Mert annyira le van az a jány maradva a tanulásban, hogy úgy vótunk vele, hogy jobb ha majd szeptemberben újra kezdi az első osztályt és akkó mán nem lösz lemaradása a tanulásában.. hallotta Mari néne ingerült hangját.
- A bejelentő azt is megírta, hogy a kislány nagyon mostoha körülmények között, dolgoztatva van. Ez a hang egy nénié volt, kedves meleg, mint a Mamáé.
Pankát hirtelen egy köhögésroham elárulta, hogy ott van. Gyorsan úgy tett mintha most érkezett volna. Belépett a szobába és udvariasan halkan köszönt.
- Gyűjj ide bogaram, jót játszódtál? De hányszó mondtam mán, hogy ne maradj kint soká.
Mari néne még soha nem beszélt vele így, bogaramnak szólította, Panka csak nézett a hatalmas szemeivel és örömében gyorsan oda ment Mari nénihez.
Ismét megrázta a köhögés, de nem törődött vele, gyorsan kivette a zsebéből a beszedett pénzeket, és a kis piros szélfújta  kezeiben szorongatva, nyújtotta Mari néninek.
- Mind megvan, nagyon figyeltem, nem vesztettem el egyet sem. Mondta bizakodva, hogy talán most nem szidja meg.
Az idegen néni és bácsi egymásra néztek. A néni odalépett Pankához, és megfogta a homlokát.
- Ez a gyermek nagyon lázas... Mondta, és ismét a bácsira nézett.
- Nem baj, szabadkozott Panka, azért tudok én menni reggel is, ne tessék aggódni, már régóta köhögök, de azért tudok én menni...hadarta kétségbeesve, mert ha bezárják, nem láthatja a szőrmókot se.
- Mari néni minden este bekeni itt elől zsírral, és biztos jobb lesz. Mutatta a mellkasát.
- Velünk jössz gyermekem... Pakold össze a holmidat.. Mondta a néni komoly arccal.
- Legyen szíves, készítse össze a kislány holmiját, magunkkal visszük. A néni ellentmondást nem tűrő szigorral ejtette ki a szavakat..
Panka nagyon elkeseredett, hatalmas könnycsepp gördült ki a szeméből és halkan kérdezte
- Mikor jöhetek vissza?
- Ide nem jössz többet vissza gyermekem. Pestre kerülsz egy szép nagy házba.
Panka szíve majdnem megszakadt, soha többé nem láthatja szőrmókot, és a bácsit sem, aki olyan volt, mint a Nagypapa. Nem mert szólni, rettegett és remegett.
Mari néne kiment és kis idő múlva egy kendőbe kötözött batyut hozott, melyet Panka kezébe nyomott.
- Induljunk gyermekem. Köszönj el Mari nénitől.
- A babám.... hol van a babám? Kérdezte kétségbeesve... A Jézuska hozta nekem..
- Valahová eldobáltad, mint mindent... így jár aki rendetlen.. Nézett rá haragosan Mari néne.
- Nem...soha nem dobálnám el a babámat.. Az ágyamban van...Odaraktam...és már a sírást sem tudta visszatartani...Kérem szépen..... nagyon szépen kérem a babámat, had vigyem.....szipogta keservesen...Nem vesztettem el egy darab pénzt sem.. Könyörögve nézett Mari nénére.
- Hozd ...  szaladj...mondta az idegen néni kedvesen.
Panka futott a fészerbe, csak a babája meglegyen.. Nem találta...Hiába szedte szét a vackot mely az ágya volt, a szalmazsákot is megnézte, de a baba nem volt sehol. Kétségbe esetten szaladt mindenfele, benézett minden kis szegletbe, de a babát nem lelte. Zokogva kuporodott össze. Mérhetetlen fájdalmat érzett a szívében.
Valaki megfogta, felemelte, kivitte a kocsiba, betette a hátsó ülésre, de a könnyeitől nem látott, csak némán sírt, elkeseredetten.
- Apukám gyere...kérlek gyere.... Hüppögte csendesen.....

folyt. köv.