Mária készülődött a hazamenetelhez. Férje kedvesen téblábolt mellette, nem sok sikerrel.
Mária 32 éves igazán csinos fiatalasszony volt, lényéből áradt a derű a szeretet, de mióta megtudta, hogy nem lehet gyermekük, rettenetes depresszióba esett.
Kislánykora óta nagycsaládról álmodott. Egyszerű élettel, de csacsogó nevetgélő gyermekekkel.

István, amikor Ilonáék házánál volt, csak körbenézett, és már ment is. Nem tudta eldönteni, mit akar Ő ettől a lánytól tulajdonképpen. Mélyen érintette a szegénység látványa, amely az elhanyagolt udvarról és omladozó házról lesírt... Talán ez elől menekült el akkor, morfondírozott magában.
Mindig előjöttek, gyermekkori képek, emlékek, szinte érezte az éhezés érzését, pedig mióta a korházban dolgozott és tanult is, egyre jobban mentek körülötte a dolgok.
Máriával sokat beszélgetett az elmúlt tíz napban, megtudta, hogy tanítónő, a férje pedig egy jól prosperáló vállalkozást vezet.
A boldogsághoz, tényleg csak a gyermek hiányzott, aki szintén, ahogy mondani szokták, jó helyre született volna.
De az élet már csak ilyen, mindig bekever valamit, nehogy simán menjenek a dolgok.

István sokat gondolt Ilonára, főleg a szép vörös haja maradt meg az emlékezetében.
Szerette volna ha egy kicsit bátrabb lenne, és merne becsöngetni.
Jó lenne beszélgetni, látni, hogy nincs e gond vele.
Kicsit lelkiismeret furdalása is volt, amiért elítélte a lányt, aki végül is vállalta a következményeket.
Vajon miért mondta, olyan sértődötten, hogy  "semmit nem tudsz rólam".
Az idő múlásával, egyre jobban befészkelte magát az agyába a tudat, hogy valami titok is lehet a dolog mögött.
Most rájött nem lesz addig nyugta, míg meg nem tud mindent Ilonáról és a születendő babáról.
Csöngetésére egy negyven körüli, agyon tetovált férfi bukkant föl az ajtóban. Felsőteste mezítelen volt, csak egy farmernadrág volt rajta.
- Mit akarsz? Lökte ki magából a szavakat, elég primitív hanghordozással.
- Ilonát keresem... Felelte István, és valamiért rossz érzése támadt.
- Aztán miért keresed, ha szabad kérdeznem? Tette csípőre a kezét a behemód férfi.
- A korházból jöttem....... családlátogatásra...Ezt a hazugságot hirtelen találta ki, de úgy érezte, végül is igaz. Hiszen tényleg a korházból jött, és tényleg Ilonát akarta meglátogatni. Az már más kérdés, hogy erre a kutya sem kérte meg.

Folyt köv.