:
Lőrinczi L. Anna: Penge-lét
A fáradt ősz színei tova tűntek már
koppanó esőcseppet töröl a lapát,
vas kandeláberekből szikrázik a fény
csillogó aszfalton ül a hajnali dér.
Csöndben duruzsolva zakatol a motor,
jólesik a karod, ahogy körém fonod.
Arcod élén borosta - nézed az utat -
mosolyt csal ajkamra egy kis huncut tudat.
Válladon szendergek; gyönyörű e reggel.
Csók perzseli nyakam - suttogod - szeretlek.
Szemeid tükrében vad óceán tombol,
a felkelő nap bíborba fonja arcod...
Csengőm hamar vészt jelez - felébred a kín.
Halk szavam, mint éles kés pengéje hasít
- ne szeress, csak élvezd a pillanatot így!
...az ébredés úgyis a szemétre hajít...
(90 szó a szövegben) (631 olvasás)