:
Lőrinczi L. Anna: 1978. február 10.
Az óra mutatója lassan lépkedett...
gyors dobolással zakatolt apró szíved,
az életért küzdöttél - szenvedtél velem -
s eljött a pillanat, hogy rád nevethessek.
Angyalok zenéje volt, ahogy lélegzel,
- néztelek-, s boldogság borult rám a csendben.
Kukucskált a hajnal, jött az első reggel,
álmok megvalósulását hozta nekem.
Bár simíthatnám léted útját fényesre,
felnőttél és nehéz a napok küzdelme.
Isten segítse, és vigyázza léptedet,
mindig nagyon boldog légy, drága gyermekem!
(65 szó a szövegben) (624 olvasás)