Lőrinczi L. Anna: Boldogságomnak

Vihart kavart az álom - három óra volt -
harang üdvözölte érkezésed; hagyom,
hogy emlékeim újra éljem, átjárjon
sok édes pillanat, s csengőn síró hangod.

Megélve úgy érzed, rohanva száll talán
a portverő idő, de fényedet homály
ne fedje el, lelked ne ostorozza vágy
- e múltadba hulló negyvenkét év után -.

Szeretni és szeretve lenni szüntelen!
- Csak ez jelentheti létünk jogosságát -
boldogságod örök és töretlen legyen,

ne törhesse bánat napok sokaságát.
-Nehéz tudat-. Jó világot adtam neked?
Kérem Istent, hogy ne Te fizesd az árát.