:
Lőrinczi L. Anna: Merengésem
Ezernyi színt fest az ősz, és bár
még néhány sóhajt hallat a nyár,
szívemnek nyugalmat a csend ad,
vagy a késői lágy napsugár.
Idilli létem úgy elillan,
mint az alkonyba forduló nap,
s kopár gondolatokat gyomlál
maroknyi eltemetett óhaj.
Éber álomban anyám képe,
simító keze, arca éle.
Hívogat, de nincs tovább, mert én
elvesztem apám fénykörébe...
Múló időm már nem végtelen,
színjátékom csak önvédelem.
Lehetnék látóként talán vak?
- Üvölt a lelkiismeretem!
Szeretni oly kevés majd holnap!
Csak a ma van! Mi volt a tegnap?
Sírni is hiába már - elmúlt...
Csalóka éltem is csak becsap.
(88 szó a szövegben) (380 olvasás)
