:
A téli álom alatt sokat ettem,
hazugokat, majd mézgás mázokat,
ős-harci dalt, mely omlós vakolat,
kapós desszertnek csaló fényt szerettem.
Az okok mögött nem láttam a tettet,
csak nyaldostam a havas lábakat,
cuppogtam ide - s oda bájosan,
rózsák között nem láttam meg a tetvet.
Előbb a fogaim kezdtek el hullni,
majd látásom rövid nap elakadt;
elkezdtem fejteni a titkokat.
Holt perceimet gyorsan kezdtem unni,
rút tettvágy mosott bennem kiutat,
ötven kiló plusszal, mi rám ragadt.
(63 szó a szövegben) (924 olvasás)
