:
Ha rám aggatnád aranyláncaid,
és minden nap új születésnap lenne,
és betakarnál, mint egy naplemente,
ha átutalnád könnyed’ s ráncaid.
Ha elhitetnéd, én leszek az inged,
s az át meg átvarrt szelíd gomblukon
Múzsaként, én csókollak homlokon;
ha elhitetnéd, én leszek a kincsed.
Bár vagyonom az, ki előtted áll most,
én nem játszok meg se ébert, se álmost,
semmi vagyok, csupasz testemen élek.
Ha neked adhatnék bűvészkalandot,
ha elröpíthetnék félek-galambot,
ha ismeretlenül megszeretnélek.
(60 szó a szövegben) (955 olvasás)