Regényrészlet

                                       1.

   Levente lassan hajtott át a városon, bár forgalom alig volt
még, de figyelmét a mellette ülő, hallgatag lány kötötte le.
Próbálta kitalálni, mi foglalkoztatja annyira, hogy a jelenlétéről
sem vesz tudomást. Hirtelen elhatározással kanyarodott be a
zsákutcába, ami jobb oldalon földútban folytatódott. Megállt, a
lányt fürkészte.Tünde meglepetten nézett rá.

- Szokatlan számomra, hogy elzárkózol előlem. A mindig nyílt
  tekinteted sejtelmesen titokzatos, de a feszült vonásaid
  árulkodóak. Szépen kérlek, oszd meg velem, mi a baj? - fogta
  meg a kezét.
- Nem titkolózni akarok előtted, de nem illik ide a téma.
- Ha foglalkoztat, igenis ideillik! Hallgatlak Tündérkém!
- Nagy bennem az izgalom az előttünk álló kirándulás miatt,
  biztosan ezért volt nyugtalan az éjszakám. Korán ébredtem.
  Olvasni próbáltam, de cikáztak fejemben a gondolatok. Közben
  tekintetem a naptárra tévedt. Meglepődve láttam a havi
  bejegyzést, tíz napja késik. Kérlek, ne nézz így rám. Igazad
  van, mikor a tiéd lettem, mindent alaposan átbeszéltünk, de
  amint kezd aktuálissá válni a babakérdés, ambivalens érzések
  nyugtalanítanak. Hidd el, éppen úgy akarom ezt a pici babát,
  mint akkor, de nem tagadhatom, a vele járó gondok legalább
  annyira foglalkoztatnak.

Levente átölelte, amennyire tudta, magához vonva hosszan nézte:

- Maximálisan megértelek, kicsikém! A felelősség közös, de az
  tény, hogy ebben az esetben a nők vállalják a nehezét. Csak
  ismételhetem magamat, mindenben a legmesszebbmenőkig melletted
  leszek! Mióta benned is szerelemmé érlelődött a kicsikori
  vonzalom, értelmetlenné vált a várakozó huzavona köztünk.
- Csak megerősíthetlek ebben!
- Szerencsére kijelenthetem azt is mindkettőnk nevében, sokkal
  többel bizonyítjuk ezt egymásnak, mint amit az ujjunkon hordott
  gyűrűk jelentenek. Ugye életkém, a szoros kötelék birtokában
  döntöttünk úgy szerelmünk beteljesedésekor, ha baba lesz az
  együttlétünkből, hadd jöjjön!
- Igen, ebben sincs változás! Ugyanúgy akarom!
- Tény az is, nincs még két olyan személy, aki annyira ismerheti
  egymást, mint mi? Együtt voltunk óvodások, végigkísértük egymás
  életét. Voltak érzelmi hullámok köztünk, de az idő bennünket
  igazol, kiálltuk a próbát! Mióta odamentem hozzád az oviban,
  hogy megvigasztaljalak, csak egymáshoz ragaszkodtunk!
  Mozdulatainkból, arcizmaink rándulásaiból tudjuk, a másikunk
  mit akar, mire gondol. A külön töltött nyár bebizonyította,
  mindketten szenvedünk a másik hiányától. Babával vagy anélkül,
  mielőbb össze kell házasodnunk! Ebbe senkinek nem engedek
  beleszólni!

Elhallgattak. Tünde Levente vállára hajtotta a fejét, hosszan
nézték egymást. Majd Levente törte meg ismét a csendet.

- Ha baba van a pocidban, májusi születésű lesz, ami azt jelenti, a
  következő tanévet, ha minden simán megy, csaknem végigtaníthatod,
  azért nem kell rosszul érezned magad, hogy év közben hagysz
  magára első osztályt.
- Szerencsére Angéla választási lehetőséget adott, megkaphatom Zsóka
  osztályát is, aki szeptembertől nem nálunk kezd. Ha valóban babánk
  lesz, őket választom.
- Na látod? Májusra félig-meddig kezemben lesz a diplomám. Maximum
  két-három keményebb hónapot kell anyagilag átvészelnünk ahhoz,
  hogy állásom, jövedelmem legyen nekem is.
- Igen, ezt is átgondoltam számtalanszor.
- Akkor mondd, mitől félsz, mi bizonytalanít el? A szüleink
  viszonyulása?
- Anyuéké nem, hiszen félig-meddig beavatottak, apukád aranyos,
  empatikus, de anyukádtól bizony nagyon tartok.

Levente nagyot sóhajtott, megcsókolta:

- Kicsi Csillagvirágom, az életünkről van szó! Annyival persze
  tartozunk a szüleinknek, hogy bejelentsük az elképzelésünket,
  megbeszéljük velük, de a döntés a mi kezünkben van! Felnőttek
  vagyunk, felelősségteljesen végiggondoltunk mindent, akkor hol
  hibádzik a gondolatmenetünk?
- Sehol! Őszintén érzem, sehol! Csak ez a ronda természetem,
  minden újdonság földhöz vág picit.
- Tőlem telhetően igyekszem megkönnyíteni a helyzeted. Sikerült
  megnyugodnod?
- Igen, drága őrangyalkám. Indulhatunk! - mondta mosolyogva.

Levente beletaposott a gázpedálba, hogy minél előbb a nyolcas
főútra érhessenek. Pár percig szótlanul ültek, a kocsiban csak a
motor halk duruzsolása hallatszott. Leventének tűnt fel a közéjük
telepedett csend:

- Tegnap nem sikerült konkretizálni, meddig megyünk?
- Nincs okos ötletem. A városnézés mellett jó lenne kirándulni.
- Mit szólnál hozzá, ha a Som-hegyet vennénk célba? Felmennénk a
  várromokhoz és a kilátóhoz?
- Benne vagyok! Ott még nem jártam, bár hallani már hallottam,
  hogy híres borvidék. De ugye bort kóstolnom nem kell?
- Nem, ezt a tulajdonságodat jól ismerem. Nagy valószínűséggel a
  babánk nemének befolyásolásáról is lekéstünk. A néphiedelem
  szerint ugyanis, a Som-hegy borától 25%-kal több esély van
  fiúgyerek születésére, mint máshol.

Tünde kedvesen rámosolygott:

- Szóval te fiút szeretnél jobban?
- Ezen még nem gondolkodtam. Hmm...nem, a mondottak ellenére
  lánypárti vagyok!
- Kicsit elkalandoztunk, mit is kéne tudnom a Som-hegyről?

Levente elnevette magát:

- Élvezem veled ezeket a kalandos beszélgetéseket. Elkezdünk egy
  témát, és fogalmunk nincs, hova jutunk. De jó, ha ismeretterjesztő
  előadásra vágysz, halljad!

  Vásárhelyről lehet megközelíteni, egy kilométerre van a falutól.
  Körülötte ősi falvak vannak, amiknek történelme összeforrott a
  vár múltjával. A Kisalföld széléből emelkedik ki, mint magányos
  sziget, a 435 méter magas Harang-hegy.
- Azt hamar megjárjuk...még olyan magas sincs, mint a János-hegy.
- Nincs, de ha kirándulóutat választunk, meglehetősen lábpróbálóak a
  rossz minőségű szekérutak.

Mesélés közben fél szemmel Tündét figyelte. Elnevette magát,
mikor aranyos grimaszt vágva befogta az orrát.

- Mi történt, angyalka?
- Fúú! Honnan jön ez az erős záptojás szag? - fintorgott.
- Nem tudom, milyen üzem lehet a közelben. Ha sikerül magunk után
  hagyni, belső keringetésre állítom a légkondit. Édesen gyerekes
  volt a fintorod.
- Jaj, nézd, milyen drágák azok a pici barikák! Némelyik milyen
  ijedten nézi a forgalmat.
- Csuda aranyosak! Az a kis haspók még menet közben is megkóstolja
  az árokparti füvet - nézte mosolyogva Levente - Te szereted a
  sült bárányt?
- Szent ég! Hogy jut eszedbe ilyesmi? Persze ugyanolyan haszonállat,

  mint a csirke meg a többi házi állat, de ha nekem kéne levágni
  őket, nem sok húst ennék.
- Szerencsére elvégzik helyettünk. Különben miért ne juthatna
  eszembe? Gondolom, te sem ezen filózol, amikor jóízűen beleharapsz
  egy fincsi rántott csirkecombba.
- Hát nem. Utálnom kéne magamat, de nincs hozzá kedvem - nevette el
  magát. Hadd mentsem inkább fel magam, mesélj!
- A hegy neve ősi magyar név. Abból az időből származik, amikor még
  nem szőlő, hanem somfa nőtte be területét. Születése a földtörténet
  harmadkorának közepére tehető, amikor hazánk területét még hatalmas
  vízfelület borította. Az egykori tenger elveszítette összefüggését
  az óceánnal, és folyamatosan vált beltengerré, aminek hazánk
  területén fekvő öblét Pannóniai-tónak nevezték. Vizéből csak a
  300 méternél magasabb hegycsúcsok emelkedtek ki. Üledékében élt
  a kecskekörömkagyló. Tévhit, hogy ezek maradványai csak a
  Tihanyi-félszigeten vannak, mert a legszebb és legépebb
  "kecskekörmök" a hegység keleti lábánál találhatók.

Hirtelen beletaposott a fékbe.

- Hű, hogy az a kaporszakállú jó édesapád ment volna inkább
  szórakozni, ahelyett, hogy téged megalkotott! - mondta Tünde ijedt
  arcát látva.
- Hogy lehet valaki ilyen őrült? A kitűnő reflexednek köszönhetjük,
  hogy nem vágódott nekünk az idióta!
- Duplán is vétett a szerencsétlen tökfej. Emelkedőn, kanyar előtt
  előzni...na mindegy, megúsztuk, ez a lényeg!
- Éppen azt akartam mondani, mikor Tihanyban voltunk, alig találtunk
  "kecskekörmöt".
- Eltűnik lassan, mint a beépített dombon a visszhang. A fene egye
  meg ezt a sok  nyavalyás bogarat! Csak úgy pattognak a szélvédőn.
  Kénytelen vagyok bekapcsolni az ablakmosót.
- Nem lenne kedved sétálni kicsit azon a szép virágos réten? - nézett
  ki vágyakozva Tünde.

Levente leállt az árokpartra, kiszálltak.

- Olyan kedvem lenne szedni belőlük, kár, hogy amint beülünk a
  kocsiba, fölösleges gazzá válnának.
- Sokkal szebben mutatnak itt. Szemkápráztatóan szép a sárga, piros,
  kék, fehér, lila virágszőnyeg.
- Gyönyörű! Mesébe illően ölelik körbe a hatalmas fák...mint egy
  virágos kert.
- Nem kell pisilned?
- Jaj, édesem, de morbid tudsz lenni! - nézett rá méltatlankodva.
- Aha, vagy csak gyakorlatias. Szóval? - nézett Tündére várakozóan.

Mivel hallgatott, folytatta:

- A sűrű fák között nyugodtan elvégezheted.

Tünde komolyan lépett ki a fák közül. Beültek az autóba.