:
A tó felől süvít a déli szél
e táj, e fény, ezernyi színt ragyog
szemembe. Mit hihet ki itt remél
jövőt, remény miért ne lenne sok?
Habos, fehér vitorla fodra kék,
időm elillan itt... Maradna még.
Enyém e nyári út, kalandozék,
s nem érdekel ma más... ma itt a lét!
Szorozva néggyel azt, mi mára múlt,
valódi éveimhez ennyi kell.
Jövője van ki hinni kész? Nem én!
Kapaszkodom ma még, de nincs miért.
Talán egy új nap, új idő megért.
Nehéz ez… Így szeretni végtelent.
(76 szó a szövegben) (102 olvasás)
