:
Lőrinczi L. Anna: Még ne...
Emlékszel?
Lágyan ringatott és átölelt a tenger,
forró homokdűnén szaladgáltam reggel,
százlábú bogarak köröttünk sunnyogtak,
csöpp kis gekkóink meg szúnyogokat fogtak.
A kövek alatt volt, hogy kígyó is csörgött,
kalandos világunk szédítően pörgött,
tudtuk, a felhők felett végtelen az ég
sok-sok boldog pillanat - ezer is volt még.
Emlékezz!
Milyen a kaktuszgyümölcs mézédes íze,
távolban az oroszlánok üvöltése,
milyen a bíbor színű föld ragyogása,
az ókori kövek éles koppanása,
a tornyokon megtört csillogó nap fénye,
a korongra nyírt fák lombjainak hűse.
Emlékezz kicsit rám is, "életem fénye"
- s a fűszeres illatú elevenségre -
(84 szó a szövegben) (56 olvasás)
