Amikor sötét felhők borítják a vágyat
és a régmúlt érzés titkaival kihűl,
amikor egyetlen szó lesz a bántás
<br>s azt könny zokogja belül,

<br>akkor is ugyanúgy szeress Engem,
mert minden pillanat törtrésze is Tiéd,
bele fűzve létem, mit szíveddel elérsz.
Tőled nem érzem, hogy felesleges élni,
nem fáj a lélek, nem kell többé félni
a csalódás megbúvó hazug szavaitól,
mondatok súlyától, szívek harcaitól,
mert Nálad a bizalom, nem űzi el semmi,
éledő vágyaddal boldoggá tudsz tenni.
Nem gátol utamon most már semmi sem,
múlhatatlan álomkép lesz ez a szerelem.
Magával ragadó, mi szárnyakat bontogat,
selymes, puha réteken illatot osztogat.
kergetőző széllel játszik, erdőről mesél, 
hol varázslat az élet, mikor csend a fákat
éj leplével takar s nyomában a szerelem,
új életet akar, mert a régi üres volt, fakult,
kopott, elmúltak rég a szerelmes napok,
csak álmom maradt velem, s azt nem sodorja
tova, sem vihar, sem orkán, mi oly mostoha,
mert gátat épít szerelmeddel holdvilág idején,
s hiába jön vihar szele, csókjaiddal fel nem ér.