Gyümölcsöket rakosgatok,
jóból, rosszat válogatok.
Elmerülve gondolkodom,
egy viharverte narancshéjon.

Fejemet épp lehajtottam,
mikor megindult a roham.
Káposztának serege,
zúdult már a fejemre.

Az egyik éppen eltalált,
lilaszínben sántikált.
Tarkóm tőle nagyot koppant,
elmém ettől lángra lobbant.

Wazze, mondom magamban,
s káposzta a nyakamban.
Ütésétől meginogtam,
kábán fejem felhajtottam.

 
S mint aki már sokat ivott,
lila ködben látott napot.
Eszembe jutott egy bölcselet,
mi most elvette a kedvemet.

 
Tedd meg, amit ma kell tenni,
holnapra ne maradjon semmi,
mert lehet, ma egy élet veszett,
s kihűlt vele tekinteted.