Tárd ki utoljára a szíved kapuját,
még egyszer hadd lépjek be rajta,
hogy a rég elmúlt, tovaszálló idő,
forró vágyad, ajkam ívén hagyja.

 
Próbálj újra érzést adni, mint akkor,
mikor először mondtad, szeretsz,
mikor a világot lábam elé hordtad,
hogy átölelve, két karomban lehess.

Nézz hát mélyen lelked belsejébe,
keress benne vágyat és szerelmet,
ne hagyd elsodorni magad mellől,
az élettől kapott utolsó kegyelmet.

Állítsd meg az időt, ne rohanjon el,
akard hát, hogy boldog legyek veled,
mert minden esély adott arra, hogy
kihűlt szívvel, búcsút mondjak Neked.