Mint rég elillant kihűlt vágy,
vagy sírban nesztelen hallgatás,
így élünk együtt, egy pár év óta.
Mosolyod kényszer, mi álomként
hull szét arcodon és furcsa fintorrá
válik ajkadon, lényed meghazudtolva.
Idegen tekintettel nézünk egymásra,
mintha múltunk a jelennel csatázna.
Fáj így élni, nem remélni, cél nélkül
várni a holnapot,s könnyezve siratni
a tegnapot. Elgondolkodom mi volt,
mitől ily távol kerültünk egymástól,
s miért van, hogy elpártolt tőlem a
szerelem, mi már nem lesz, vagy nem
volt sohasem. Ölelésed, halálcsókja
hideg hajnalon, s tartalom nélküli szöveg
egy megkopott üres papiron.