Te vén bolond szív

         
Te vén bolond szív, nem fáradtál bele        
őrjítő vágyak, szenvedélyek,       
izzó  
perceibe,        
meghitt órák rejtelmébe belesimulva,          
álmodom a  külvilágot,          
ami sodorva         
a végtelen éj csillagából          
koszorút fon nekünk
szárnyra kelve úszik        
a mindenség rejtett       
tengerében velünk,       
hogy érzésssel adja mindazt a szépet,        
mit a szív őriz egy meghitt emléknek,        
mert ahol Te vagy, ott vagyok Én is,       
ahová lépsz, oda lépek Én is,      
csak szólj és indulok       
nem számít távolság        
nem számít idő, 
ha vár Ránk a boldogság,     
mert a szerető       
szívnek        
nem parancsol ész,       
erejét nem töri sem 
páncél, sem kéz,        
ha csókolja forró ajkam, ajkad szegletét          
miben mosolyt játszik a         
szerelem, könnyet a szenvedés,        
és beborítja testünket igaz vágyakkal,        
melyről dicsként igéz szavakat,       
színes álmokkal,        
megszűnik  az élet,        
itt marad a varázs,        
és beköltözik két szívbe,      
az újraéledt parázs.